Ha így bánunk az állatainkkal, hogyan kapcsolódunk embertársainkkal? Érzünk -e még  bármit egyáltalán, vagy teljes érzéketlenségben tengetjük mindennapjainkat? Ez motoszkál bennem a vevőnkre gondolva, akinek a kutyája a cégünktől pár méterre megölt egy kiscicát. A cica sokkos állapotban feküdt az úton, egy úr mutatta is a gazdinak… “Nekem itt a két kutyám, én ezzel most nem tudok mit kezdeni.”  - választolta, majd elhajtott az autójával.  Ez a történet túlmutat a cicán. Tisztán megmutatja, hová vezet, ha érzéketlenül sodródunk és újra meg újra áldozati szerepben tetszelegve felmentjük magunkat, hárítjuk a felelősséget. Engem lélekben messzire vitt ez az eset és nem mehetek el mellette szó nélkül. Kezdeném azzal, szerintem mit  kezdhetett volna ezzel (minimum):